Hír olvasd el !

Sziasztok !

Szeretnék veletek pár , dolgot megosztani . Elsőként is az , hogy sajnos ezen a hétvégén nem hiszem , hogy lesz fejezet . Moziba megyek végre meg nézem a BD. És unoka tesómnál alszom. Bocsesz , már nagyon várom . Főleg , hogy ma lettem 16 éves . Szóval még egy szülinapi ajándék is ha , úgy vesszük .
:D
A másik az , hogy mostantól egy rendszert vezetek be , hogy az egyik héten két blogra írok a másikon meg a másik kettőre. De ha véletlenül késni fogok vagy nem tudok írni azonnal szólok nektek . Akkor ha netán még is meg a hét végre fejezetet hoznom akkor , az Egy vérző szív újra dobban . és Újra kezdés és a szerelem mind örökké. Hozom . Akkor a következő héten , Isabella M. C életén lesz és egy új közös blogomon ami szintén alkonyatos . Te amo hasta que mi corazón late.

Ez a rendszer szükséges , hogy ne maradjak el .
Na de puszi nektek és majd hozok képet a tortámról …:D
Pusz Bonnie*.*

Meg van !

Hellóka megint megtaláltam a Bétámat Beus személyében . :D
Pusz Bonnie *.*

Béta kerestetik.

Sziasztok!!

Egy bétát keresek aki szívesen segít nekem , vagyis át nézi a fejezeteimet mielőtt fel teszem . Jól jönne és ezt én is tudom ... szóval ezért írom ki ezt . Szóval aki szeretne a bétám lenni az kérem vegyen fel msn-re és ott beszélek vele .
melii-@windowslive.com

Köszönöm Bonnie<3

7. Nem megy !

Sziasztok! Itt a friss ...de csak a szöveg a képek majd este lesznek , mert nincs időm sajnos . Elő szülinapot csinálnak nekem ma és segítenem kell főzni . Szóval este kiegészítem :D a ruhával meg képekkel . De remélem tetszik. Puszi Bonnie . Komti pipát !:D
Ki fogom javítani a hibákat.
Bella szemszöge .

- Jake! Ne, ne, ne, ne!!- tiltakoztam volna, de már késő volt. Már értelme se lett volna, hiszen Jake már rohant is. Becsuktam a szemeimet, összeszorítottam a fogaimat, mikor már nem volt a lábunk alatt a talaj és már csak a levegőbe repültünk. Egész nap ellene voltam, hogy én is kipróbáljam ezt a sárkányrepülős dolgot. Féltem, de még is mit értem el? Hát persze, hogy semmit. Na, jó három hétig teljesen sikerrel jártam, de úgy látszik Jake már az utolsó napra

Szép, de még mennyire. Levegőből csodálatos még,
a lélegzetem is elállt.
Rio de Janeiro

megelégelt és kibontakozott.

Szorítottam még akkor is, mikor már teljesen egyenletesen szálltunk . Három hét, igen sikerült meghosszabbítani és, így csak ma megyünk vissza Forks-ba .
- Nyisd már ki a szemed, Bells! Tök jó! Eszméleten szép - súgta fülembe.
- Rendben kinyitom, de ahogy földet értünk megütlek - mondtam és kinyitottam a szemeim. Előttem termett Rio egész szépsége a levegőben, eszméletes volt. A hegyek, a víz, a szobor, a város, egy szóval minden. Csodálatos látvány volt. Most már lazítottam magamon, na, jó, azért nem teljesen. De nem volt már olyan, mindjárt beszarok a félelemtől, csak egy picikét. El se tudtam képzelni, hogy ez ilyen szép a levegőből. Pedig még annál is szebb volt, amit elképzeltem csak azért, hogy ne keljen nekem ezt kipróbálnom .
Mikor a lábam a talajhoz ért és egy pasas lecsatolt Jakeről, anyám és Phil már mosolyogva jöttek felénk.
- Mondtam, hogy jó lesz - bökött vállba Jake.
- Ja, mikor ellenkezni akartam - néztem rá, majd már anyám állt előttem és valami volt a kezébe. - Az meg mi?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Valami szúrós lehetett, vagy csak én láttam annak. - Szúr?- kérdeztem, majd megérintettem. Nem épp olyan volt a tapintása, mint képzeltem. Ellenkezőleg, selymes volt.
- Dehogy szúr, ez egy ilyen poncsó vagy mi - mondta anyám mosolyogva .
- Ohh... egy percre odaadnád?- néztem fel anyám szemébe, majd a kezembe nyomta, én meg azzal a mozdulattal megfordultam és jól egyszer- kétszer és háromszor megcsapkodtam vele Jaket, aki védte magát és jó kicsire össze ishúzta magát. - Na, ez jól eset. - Nagy győzedelmes mosoly volt a számon, mikor visszaadtam anyámnak .
- Nekem nem este jól - egyenesedet fel Jake.
- Ez van - nyújtottam ki rá a nyelvem .
- Hát, ez meg mi a jó ég volt?- kérdezte felhúzott szemöldökkel Phil .
- Megkapta azt, amit odafent ígértem neki - mondtam mosolyogva, majd karon ragadtam anyámat és még mielőtt haza mentünk volna, megígértem, hogy vásárolok vele egyet.

Nem szeretek nagyon vásárolni, de most, hogy itt vagyok, kedvem lett hozzá.

Ahogy odaértünk a boltok utcájába, rögtön az egyik közeli boltba húztam be anyámat.
- Lányom, ha órákon át vásároltok le fogjuk késni a repülőt. - Tessék, már kezdték is a nyavalygást a fiúk.
- Ha nyavalyogsz tovább Jake, akkor neked véged otthon - néztem rá megsemmisítő nézéssel.
- Csöndbe maradtam - mutatta, hogy lakat a száján.
- Reméltem is. Sok volt már belőled, mikor odajöttük és hazafelé csak a csönd beszélhet a repülőn - nevettem fel, majd bele vetettük magunkat a ruhákba. Tényleg volt vagy három óra, mire mind a ketten kiléptünk az utolsó boltból. Legalább ezer meg egy szatyorral, aminek a felét, a két-két fiúnak adtuk, akik olyanok voltak, mint a málhás szamarak. Még volt egy óránk, így megittunk egy kávét, miután betettük a kocsiba a dolgokat. Beszélgettük még egy sort, mikor Sms-em érkezett.

Előkotortam a telefonom a táskából, mikor már a kocsiból is szálltam ki a reptéren . A fiúk a csomagokat pakolták, én addig odébb álltam és megnéztem kiírt nekem.

Nem kellett sokat tippelnem, mivel Alice neve villogott a kis, sárga borítékon. Nem beszéltem vele, mióta idekint vagyok. Csak elolvastam az Sms-it, de soha nem válaszoltam neki. Ez ugyan így volt a hívásokkal is. Hívott, de soha nem vettem fel, vagy ha véletlenül a hangpostámra beszélt, akkor azt órákon át hallgattam .

Vettem egy nagy levegőt és megnyitottam a levelet.

Bella! Kérlek, gyere haza! Nem hagyhatott, hogy ezek összeházasodjanak! Nem tudok hatni Edwardra. Csak te tudnál, gyere haza! Akadályozd meg! Kérlek, szükségünk van rád!

Alice

Háromszor olvastam el ezt a három sort, amit írt nekem a legjobb barátnőm. Mert Alicet már annak tartom. Egy hete ismertem meg, mielőtt eljöttem és mindent elmondtam neki, vagyis majdnem mindent. De úgy látszik, nekem nem kell, hogy a szavak beszéljenek rájön mindenre. De hát, én mit tehetnék, ha haza megyek és, HA elmegyek az esküvőre? Mit tudnék én ott tenni? Edward nem engem szeret, hanem azt a ribit , akit még mindig inkább megfojtanék, mint megölelnék.

Semmit nem tudnék tenni. Mikor megcsókolt is csak elrohant és hazudott a szemebe, azóta meg nem is kereset. Akkor miért pont én tudnák nekik segíteni?

Megkedveltem az egész családot és sajnálom, hogy egy ilyen senki kis valaki lesz a családjuk új tagja .

Visszacsúsztattam a táskámba a telefonom és az új ruhámba, ami elég sexy volt, anyám szerint . Elindultam, be a többiekhez. Már mind a beszálláshoz készültek, mivel két különb géppel megyünk, így elég nehéz volt nekem újra elköszönnöm tőlük.
- Szerelek anya - öleltem magamhoz jó szorosan.
- Én is, kicsim. Aztán tessék rá vigyázni - mondtam Jakenek, amint elengedett.
- Mikor nem vigyázok én rá?- ölelt át fél vállamat Jake. Még gyorsan két ölelés és puszi, majd mindannyian szétváltunk. Mi a saját gépünkhöz, míg anyámék is a sajátjukhoz mentek.
Ahogy helyet foglaltam a gépben, rögtön az ablak felé fordultam és tovább csak Edwardra gondoltam. De ha nem megyek el, akkor Alice azt hiszi, cserben hagytam és még haza se megyek hozzá. Pedig ez nem igaz, se ő, se senki nem tudja, hogy én ma jövök haza. Még anyát is megkértem, hogyne mondja apának.

Xoxo

Mikor megérkeztünk a Seattle-be, onnan már csak pár perc, max. fél óra volt, mikor La Pushba értem és kitettem Jaket. Azt hittem, megfojt mikor elköszönt tőlem és megköszönte, hogy magammal vittem . Én csak mosolyogtam rá és nyomtam neki egy nagy puszit az arcára, majd én is jó szorosan megöleltem őt. Elköszöntem tőle, majd visszaültem a kocsimba és elhajtottam épp, hogy csak a házunk előtt haladtam el, de nem álltam meg, tovább mentem. Eldöntöttem, hogy nem hagyom cserbe Alice-t, még ha úgy érzem, hogy semmit sem tudok tenni. Ott legalább felemelt fejjel állok oda és azt mutatom, hogy büszke és erős vagyok.

Apám kocsija nem állt a ház előtt és gondoltam, hogy az esküvőn van ő is, mivel meghívták és nem hagyta volna ki .
Megálltam a Cullen ház előtt, ahol a kocsi több volt, mint egy parkolóba .

Úgy érzem, nem lesznek kevesen. Leállítottama motort és kiszálltam. A táskámat a vállamra vettem, megigazítottam magamon a kihívó rucimat és a hajamat is szépen összekötöttem egy copfba. Csak néhány tincs lógott ki, de ezt így volt jó. Kész voltam, de kocsim mellől nem mozdultam még mindig. Hallottam, hogy odabent nagy a zsivaj. Nevetnek és már a zongorát is hangolják.
Na, jó Bella! Lépj már egy lépést a csoda cipődben. Csak egy-két lépés és odabent vagy. Ne félj, nem lesz baj - próbáltam magam győzködni, ami elég rosszul ment. Na, ebbe se vagyok valami jó, úgy látszik. De annyit elértem, hogy felsétáljak az ajtóig és ott megint megtorpanjak. Remek vagyok! - MENJ MÁR BE!!!- Mint egy nem normális, úgy kiabáltam magammal. Szerencse, hogy ezt nem hangosan műveltem le.

Addig álltam odakint, míg mindenki csöndbe nem maradt, és végül a zongora meg nem szólalt.

Csönd volt, mikor végre kinyitottam az ajtót és beléptem rajta. A cipőm kopogása volt a zaj, ami betöltötte a teret.

Lassan a lépcsőnek a korlátjához sétáltam. Eddig senki nem figyelt úgy rám, csak néhány vendég nézett olyan furán rám, de én se nézhettem rájuk szebben. Mikor már a korlát mellett is elhaladtam, végre észrevettem barátnőmet, aki csak ott állt Edward mellett és nem épp volt valami feldobva.

Edward, akinek az öltöny istenien állt és olyan volt, mint aki csak álmaimba képzeltem volna el. Istenem, Bella te is hülye vagy! Nem tudod ezt úgy végig ülni, hogy ne rohannál el.

Tettem pár lépést a szép világosrózsaszín szőnyegen, ami a két szék sor között volt leterítve és, ami egyenesen az oltárhoz vezetett.
- Bella, kicsim - apám termett előttem és ölelt magához jó szorosan .
- Apa, szia - mosolyogtam a szemébe, mikor elengedtük egymást.
- BELLAAA!!! - majd már Alice ugrott a nyakamba. Kis híján hátra zuhantam, de valaki volt olyan kedves és megfogott minket. Felnéztem arra a valakire, aki nem volt más, mint a nagy mamlasz Emmett.

- Szia csajszi!- vigyorgott rám.
- Helló maci !- mondtam, mikor végre két lábon álltam a talajon. Alice még mindig előttem ugrált örömébe. - Neked meg szervusz, édes barátnőm. - Most én ugrottama nyakába és öleltem meg.
- ITTHON VAGY!!!- sikította a fülembe.
- És most már süket is vagyok hála neked. - Én is sikítottam az övébe. Tuti, és nagyon biztos voltam benne, hogy mindenki minket néz most ebben a percen. És a mindenki közé Edward is beletartozik. Éreztem, ahogy engem néz .
- Upssz, bocsika - mosolygott rám.
- Megbocsátok, ha meg mondod nekem, hol a családod többi része ?- kérdeztem nagy mosollyal az arcomon.
- Na, majd én odaviszlek, Hercegnő - mondta Emmett és már át is karolta a vállamat. Jó formán odaráncigált a családjuk többi részéhez, akik egyrészben álltak. Persze, hogy Edward körül.
- Emmett! Tudod mik ezek?- mutattam neki a lábam, ahogy megálltunk .
- A lábaid - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Pontosan. Én járni szoktam ezen, nem vonszolni magam. Szóval, tudok én menni -mondtam, majd hasba vágtam. - Szia Esme - öleltem magamhoz a most már - úgy láttam- boldog anyát.
- Szia Bella! Örülök, hogy végre itthon vagy - puszilt meg.
- Én is. Carlise - őt is megöleltem, majd Jaspert is, aki jó erősen megszorongatott. Végül már csak Rose maradt, de vele nem tudtam mit kezdjek. Megtorpantam, mert meg akartam ölelni, de visszahúztam a kezeimet. Ekkor olyan történt, amire nem számítottam. Rose a nyakamba vetette magát és engem ölelt. Ledermedtem, de átöleltem, majd ezt súgja a fülembe .
- Ne hagyd Bella. - Jó halkan még én is alig hallottam, mikor szembe néztem vele. Nem értettem, hogy miért mondja ezt nekem, de bólogattam neki egyet.

Nem mertem Edward szemébe nézni, ezért inkább hátat fordítottam és apám mellé leültem, akinek a mosolya csak szétterjedt a száján akkora volt.
- Örülök, hogy végre itthon vagy. Már nagyon hiányoztál.
- És a főztöm is gondolom - mosolyogtam rá.
- Igen, de te jobban kicsim - ölelt át egyik karjával apám. A fejemet ráhajtottam a vállára és, így bámultam a földet. Nem tudom mit tegyek. Olyat várnak el tőlem, amit nem tudom, hogy teljesítsem. Mégis, én hogyan akadályozzam meg, hogy ne vegye el? Szeretem és nem tudom mit tegyek. Soha nem is tudtam, hogy ilyenkor mit kell tenni .
Arra eszméltem fel, hogy a zongora megszólalt a jellegzetes zenével és mindenki feláll. Én is követtem őket, de elkövettem egy kis hibát. Szembenéztem Edwarddal, aki csak engem nézett arany színű szemével az én barna szemembe és bele égette magát. Nem volt erőm elfordítani a fejem. Akartam, hogy engem nézzen. De mikor egy fehér ruhás nő elállta a képet és mindenki helyet foglalt, én is leültem és csak lehajtott fejjel néztem a lábam. Éreztem, hogy egy kósza könnycsepp végig gördül az arcomon egyenesen a ruhámra.
- Tanya Denali, akarod-e férjedül az itt megjelent Edward Cullent? Mellette leszel jóban, rosszban, betegségben, szegénységeben, míg a halál el nem választ.- Nem volt erőm felnézni, a könnyeim már csak úgy potyogtak a ruhámra.
- Igen. - Ez volt Tanya válasza, amitől megborzongtam .
- Edward Cullen, akarod-e feleségül az itt megjelent Tanya Denalit? Mellette leszel jóban, rosszban, betegségben, szegénységeben, míg a halál el nem választ. - Nem tudtam tovább ott ülni. Felálltam és szembe néztem Edwarddal, aki rám kapta szemét.
- Szeretlek. Sajnálom - suttogtam, de ki lehet olvasni, majd könnyeim között elfutottam.