Sziasztok.
Tudom, kicsit későn, és nem is annyira hosszú, de remélem azért ezt a kicsi is tetszeni fog nektek.
Puszi.
Hannah C.
Carlisle.
Olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki vár az ajándékára, pont úgy toporzékoltam, s nagyon nehezen tudtam kivárni, hogy Bella felébredjen. Aki elveszítette a gyereket, s most újra láthatja, az érti hogy miről beszélek. Nem tudok úgy nyugodtan ülni, egy helybe, hogy azt nézném, mikor ébred fel, mikor jön le, mikor ölelhetem újra át. Hiányzott, rettentően, hiányzott, s most hogy újra velem, van a családom tagja, azt hiszem minden a helyére zökkent. Gyermekeim huppantak, le egyesével a nagy kör asztalunkhoz. Mind engem nézte, felvont szemöldökkel dőltem hátra a székben, s fontam karba a kezem a mellkasom előtt.
- Mit fognak hozzá szólni az emberek?- Edward volt az első aki, megszólalt, miközben egyenesen az asztalra mered.- És a farkason, tudod jól hogy ők azok akik ellenünk vannak a világon a legjobban. Most hogy egy újabb vámpír, van a családunkban, talán a szereződés is meg fog változni.- Villantotta rám, bosszús tekintettét.
- A lányomra, beszélsz Edward, az vér szerinti lányomról.- dőltem előre, s támasztottam meg magam az asztalon.- Pont annyira védem meg őt, mint titeket, és bár nem ismeritek őt, de hamar észre veszítek, hogy talán fordít a lécen, és nem mi védjük őt, hanem ő fog minket. Bellát, nem kell félteni, ő ha kell erősebb is tud lenni mint Emmett.- Ahogy azt kimondtam, a nagy maci fiam, felmordult.- A farkasokkal s az emberekkel ne törődjetek Bella is pont ugyan úgy iskolába fog járni mint ti, és még ma elmegyünk a farkasokhoz, és bemutatjuk nekik, Bellát.- Főnöknét, kellet beszélnem, hiszen én vagyok itt aki rendbe teszi a családot, én alapítottam, nekem kell rájuk vigyáznom.
- Jó reggelt.- Bella bársonyos kicsi hangja csapott fel a konyhába, mindenki rá kapta a szemét, s hol mosolyogta rá, hol pedig gonoszul meredtek rá. Edward volt, az aki egyik percről a másikra felpattant, s egyenesen Bella felé vette az irányt.
- Veszélybe sodrod a családunkat.- láttam, ahogy fiam neki csapódik, a lányomnak, majd jó hangosan a szemébe kiabálja ezt a pár szót. Ahogy láttam Bella, megszokta ezt a hangnemet, mert nem rezzent meg, egyenesen Edward szemébe meredett még akkor mikor már sehol sem volt. Innen a dolgok, olyan gyorsan történetek, hogy fel sem tudtam fogni őket, pedig az agyam gyorsan dolgozik. Bella villám gyorsan Edward elé került, elzárta az útját.
- Na ide figyelj galambom.- bökött a kezével a mellkasára.- Ha egy új családtag lépne az én családomba,kedvesebben viselkednék vele, s nem rögtön megpróbálom elijeszteni. Engem nem tudsz megrémiszteni, a szép pofikádal. Én egy valakit sodrok veszélybe, magamat nem téged, s az apámat. Ezért ne aggódj, de ha jön, a veszély majd megvédem a hátsódat.- Váratlan volt ez . Bella miközben gonosz mosollyal a száján elment Edward mellett, még a seggére is rácsapott. Majd lehuppant mellénk, az asztalhoz.
- Én birom a kiscsajt.- krikálcsolta Emmett, majd átkarolta Bella vállát.
Bella.
Mivel egy szem ruhám sem volt, ezért megint Alice adott nekem valamit szoknyát, s toppot amit magamra, kaptam majd egy magassarkú cipőt is, ebben feszítettem, miközben apám mellett rohantam az erdőben. A család többi tagja mögöttünk futott, vagy éppen a fákon ugráltak, mint a majmok, ezen csak nevetni tudtam. De a legjobb az egészben, az hogy szabadon futhatok. Apa, mondta, hogy valami farkasokhoz megyünk, akikkel egy szerződésük van. Ismertem egy vérfarkast, Jacobnak hívták egyszer öt évvel ezelőtt találkoztam velem ugyan itt Forks-ban mikor átutazóba voltam, s feladott kaptam, hogy körbe kell néztem Forks-ban hogy sehol-e egy rossz vámpír. De közben találkoztam vele, s nagyon jobban lettünk. Barátomként tekintettem rá, de ez már régen volt, nem tudom hogy még mindig itt van-e, az is lehet hogy elfelejtett engem. Gyorsan szeltük, az erdőt, mikor már megéreztem, a farkasok szagát, azt bűzt. Az orromat csavarni, kezdte, a lábaim azonnal megálltak, s csak néztem körbe körbe az erődben. Ahogy mondani szokták a filmekben a kutyákra, akik a nyomokat keresik, szagot fogtam. De nem mozdultam, képtelen voltam, előre lépni vagy akár hátra, mindenki azt hitte berezeltem, ezért is álltak körbe mint valami kicsi csirkét, akit védeni kell.- Nem kell védeni.- Súgtam, mire mindannyian rám néztek, s helyet hagytak nekem, egy lépést tettem előre, s apám mellé és Edward mellé léptem, nem sok kedvem volt emellett a tökfej mellett állni, de valamiért jobban vonz magához, mint ha csak mágnes lenne. Valami van benne, amit mindenféle képen úgy érzem, mintha meg akarnám fejteni. De vajon mi lehet, az a rejtélyes dolog, amit nem akar elmondani senkinek, sem, de még is mélyen őrzi magában. Aj, a francban meg akarom fejteni, azt a titkot.- Morogtam, magamban miközben mocorgásra lettem figyelmes, s már azt vettem észre, hogy nagy órási farkasok állnak előttünk a réten, a szemem kitágult, a szám egy kicsit kitárult, és csak pislogtam.
- Köszönöm, hogy eljöttetek.-Pár perccel később apám hangja csillant fel a csendben.- Fiam, fordítanál nekünk.-Nézet apám, Edwardra. Ő csak kurtán bólintott egyet.
- Nem a köszönetünket, kérik, hanem csak tudni akarják ki idegen.- Még ha a farkasok is mondták, teljesen szemre hányosan mondta a szemre Edward.
- IDEGEN?- háborodtam fel.- Nem vagyok én idegen, Carlisle lánya vagyok, s pont annyi jogom van itt lenni mint nektek, szóval ha idegen lennék, nem ilyen kedvesen kerültem volna erre a terültre én szerintem.- válaszoltam flegmán. Karba fontam a kezem, és közéjük léptem, nem vagyok kicsi hogy valaki a védelmébe vegyen, azért mert kisnövésü nő vagyok, de jóval erősebb. Egyik percről a másikra, az egyik farkas berohant az erdőbe, ruhák suhogását hallottam, majd ahogy a fáj ágát valaki előtolja maga elől, s egy férfi lép ki, onnan. Már messziről láttam, az arcát, és tudtam ki az. Mosolyogva indultam el, majd a határ vonalnál, megálltam, ahogy ő is.
- Én, ismerem őt, és nem fog bántani senkit sem, tudom jól.- mosolygót rám Jake, majd hátra nézet egy percre a farkasokra, akik sorban felmordultak, majd egymás után bementek az erdőbe, ez alatt az idő alatt, Jake átlépte a határt, és jó szorosan megölelt, a levegőben megpörgetett, majd letett. - Jó, újra látni téged.- mosolygott még mindig rám, mikor a farkasok, ember alakban léptek ki és egyenesen álltak Jacob mellé.
- Bella, tényleg te vagy az?- lépte át a határt, Sthel és ő is megölelt.
- Tudomásom szerint igen, én vagyok az.- mosolyogtam szélesen.- Apa.- kiáltottam hátra, mire egy másodperc múlva már itt állt mögöttem.- Minden rendben van,ismerem őket. Tudod mik a szabályok, és nem fogom megszegni őket, hacsak valaki nem kéri azt.- mosolyogtam el gonoszul.
- A mi földünk, a mi szabályaink, ne merd megszegni, mert meghalsz.- sziszegte a hátérben,egy nagy barna hajú srác, kezét a zsebébe dugva állt ott.
- Tudtad, hogy szeretek a halállal játszani?!-vontam fel a szemöldökömet, miközben egyenesen a szemébe néztem. - Engem ezzel nem félemlítesz meg, nem tudsz.
