9. Egy új karácsony !

Sziasztok!
Tudom , tudom. Sokat késtem, de hát nem volt időm. Most viszont itt a fejezet egy kis karácsonyi hangulattal. Remélem tetszik nektek.
És mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok :D
Puszi Bonnie*.*


Bella szemszöge:

Karácsony reggele van- nyújtózkodva ültem fel az ágyon. Arcomon nagy mosoly volt, már este is, mint egy vigyorgó játékbaba úgy aludtam el. Igen, már egy hónapja lehetek azzal a férfivel, akit szeretem. Habár fájt, hogy tönkre tettem egy esküvő, de belehaltam volna, ha ő nem lesz az enyém. Milyen önző vagyok!

Ásítás közepette kászálódtam ki az ágyból, ami nem sikerült sikeresen, mert olyan lendülettel zúgtam pofára a takarómban, hogy abba szerintem még a parketta is belekongott. Szerencsem volt, hogy már megtanultam, hogyan védekezzek saját magam ellen. Épp időben kaptam magam elé a kezeim, hogy ne az arcommal fogjam fel az ütést. Csak a térdem és a tenyerem kapott belőle.
- Ez, de jó reggel- dörmögtem magam elé, miközben feltoltam magam a padlóról és egyensúlyba hoztam magam. Megvakartam a fejemet, miközben becsoszogtam afürdőszobába és magamra zártam az ajtót. Megengedtem egy jó nagy kád meleg vizet. Még a kád tele telt, addig gyorsan fogat mostam, majd ledobtam a pizsimet és behuppantam a jó meleg kádba . Elmerültem benne.
Addig áztam benne, míg a végén hideg vízbe kellet hajat mosnom, ami nem épp alegjobb, erre rájöttem.

Gyorsan megmostam hosszú, barna hajam, majd azzal a lendülettel, ahogy a habot lemostam róla, már ki is pattantam és magam köré tekertem egy hófehér törölközött. Előkotortam a hajszárítót és megszárítottam a hajam, majd kivasaltam. Most nem vágytam a göndörségre.

Ezzel elég gyorsan végeztem. Ahogy visszatettem a két gépet a helyére, elővettem a kis neszesszerem, amibe a sminkes dolgokat tartottam, majd az arcomra nyomtam egy kis átlagos sminket. Mivel azért még se tölthetem csúnyán Szerelmemmel és a családjával a karácsonyt.
Igen, tudom apámat egyedül hagyom, de mégse egyedül. Ő már lecsapott a tv-re Billyéknél. És hát könnyen beleegyezett. Na, jó, nem annyira könnyen, de ügyes voltam. Már tegnap odaadtam neki az én ajándékomat, ami egy jókora nagymennyiségű étel volt, meg egy fényképalbum, ahova az eddigi összes képet belepasszíroztam. Bevallom, nehezen ment, de sikerült.
Visszapakoltam mindent a helyére, majd vissz csoszogtam egy szálltörölközőben a szobámba. De mikor beléptem a szívem megállt és egy apró sikoly hagyta el a számat. Nem voltam felkészülve arra, ami ott várt. Edward nagy mosollyal ült a kis hintaszékbe és csak nézett. Végig tekintett rajtam, amitől én teljesen elpirultam.
- Te meg hogyan és mikor ?- kérdeztem, mikor már beszélni is tudtam.
- 10 perce és apukád engedett be - mosolygott rám szívdöglesztően. Azt hittem elolvadok. De inkább elkaptam a fejem és a szekrényemhez mentem, ahol el kotortam egy ruhát és egy magas sarkút.

- Hé, nem kapok puszit ?!- kiáltotta utánam, mikor visszafelé mentem a fürdőbe.
- Majd, talán - mosolyogtam magamban, mikor becsuktam magam mögött az ajtót.

Xoxo

Ideges voltam, mikor már Edwardék verandáján álltunk. Kezem, lábam együtt remegett, mint egy kocsonya. Próbáltam leplezni, de ez sem ment valami nagyon jól.

Szerelmem azonnal észrevette és megszorította a kezemet. Ránéztem és aranybarna szemei azonnal elkápráztattak.
- Miért nem nézel folyton a szembe? Akkor talán nem lennék olyan, mint egy kocsonya- mosolyogtam el zavaromba a végén .
- Ha ez a kívánságod, Kicsim-hajolt le és édes csókot nyomot ajkaimra. Beleremegtek még a lábaim is.
- Hmm.. na jó, most már nem remegek - nevettem fel halkan. - Edward, ugye nem vettél nekem semmit? Megmondtam, hogy semmit nem szeretnék - mondtam, mikor beléptünk az ajtón.

A szemem elkerekedett, a szám tartva maradt. Minden olyan szép volt.

Egy nagykarácsonyi fa állt a nappali közepén arany díszekkel feldíszítve. Meleg honolt mindenhol. Az egész család nagy mosollyal állt a fa körül és minket nézett.

- Azta!- szaladt ki a számon, mire Emmett nagy öblös nevetéssel felnevettet.
- Kicsi Bellának tetszik - jött oda és ölelt át csontropogtatóan.
- Még, hogy tetszik-e? Azt a lófütyülős vénasszonyát, ez csodálatos. - Most már mindenki nevetett a kis mondatomon.
Sorba öleltem át mindenkit és boldog karácsonyt kívántam.
- Ideje ajándékozni!- pattogott Alice, én meg lesokkolva álltam. Csak ezt ne!- mondtam magamban. Tudtam, hogy Alice tuti vett nekem valamit, én megsemmit sem vettem nekik. Ez teljesen elszomorított.
- Alice, ugye nekem nem vettél semmit?- kérdeztem gyanakodva, miközben egy kicsit Edward mögé bújtam.
- Dehogy nem- mosolygott rám, majd a fa alól felkapott egy csomagot és elém táncikált.
- De, ez így nem jó, én nem vettem nektek semmit. Nem fogadom el- tettem karba a kezem.
- Jaj, Bella!- szólalt meg Rose. Vele mostanában egyre közelebb kerültem. - Fogad el, vagy nézheted, ahogy boci szemekkel nézz rád - mondta halkan, majd felkuncogott. Kinyitottam a szemem és tényleg bizonyos boci szemekkel nézett rám Alice. A kezem lehullott magam mellé és megadóan sóhajtottam.
- Jó, rendben. De, ha ebbe Edward is benne van és a fejére nyomom- fenyegetőztem.
- Semmi közöm hozzá - súgta a fülembe, mikor elvettem Alicetől.
- Merem remélni - mosolyogtam kedvesen.

Lehuppantam a kényelmes fehér kanapéra és, habár nem akartam megnézni, hogy milyen drága dolgot kaptam, de az énem egyik része nagyon, de nagyon kíváncsi volt. Néhány percig csak ültem felette és néztem, majd rákönyököltem és a család felé fordultam.

- Most mi van?- néztem rájuk , mert hogy mindenki engem nézett.
-Nyisd már ki!- sürgetett Alice.
- Nem teszem- mosolyogtam. - Tessék ajándékozni nyugodtan. Enyémet utoljára és nincsenek boci szemek - emeltem fel az ujjam.
- Ohh … házsártos vénasszony- morogta Alice.
- Köszi - nevettem fel. Edward mellém heveredett, és így néztük, ahogy a család ajándékozott.

Ennyi ajándékot még életembe nem láttam és a legnagyobb részét csak Alice és Rose adta maguknak. Igen, ezen jót derültem. Saját magukat ajándékozták meg, ami elég vicces volt. Ruhák tömkelege volt, ami elfoglalta a nappali egyik részét, persze nem én voltam az egyetlen, aki ezen kicsit meglepődött, hanem mindenki.
De, hát annyi ruhát vettek maguknak és még meg is „lepődtek”. Na, ez volt a legviccesebb az egészben.
Mikor végre az összes ruha, doboz, zacskó eltűnt, már csak én maradtam. Mindenki körbe ült minket és nézett engem.

Én szuggeráltam elég erőteljesen a dobozt. Abban reménykedtem, hogy majd megsúgja nekem, mi van benne és akkor nem kell látnom, és anélkül is Alice torkának ugorhatok. De ez nem így lett.

Miért nincs beszélő doboz ??- kérdeztem magamtól, mikor végre felültem és a doboz tetejéhez nyúltam.
- Nem drága ugye?- fordultam Alice felé, miközben lassan emeltem le tetőt.
- Nem árulom el- felelte a kis kobold.
- Szóval akkor drága. Remek - fújtam egyet mérgesen, majd lassan, nagyon lassan visszanéztem a dobozra, mikor már nem volt rajta a tető. A szemeim elkerekedtek, a levegőm kihagyott, ámultam.
Egy csoda szép ruha volt benne, olyan ismerős volt és leesett honnan is.
Mikor utoljára a plázába voltam Alicékkel, ott láttam és bámultam, csak nem tudtam megvenni, mert elég drága volt.
- Alice - borultam a nyakába. - Köszönöm, de akkor se kellet volna. Ez nagyon drága volt- mondta, majd kivettem a szépen összehajtott ruhát és jobban megnéztem. Fehér ruha, rajta krémszínű csipkékkel. Gyönyörű volt.
- Szívesen. És, de kellett -mosolygott rám.

Órákkal később már kettesben ültünk a rétünkön Edwarddal, egymás kajaiban. A hó csak szállingózott és még nagyobb pihe réteget vont a tájra és ránk. Egy kis takaróval áttekert szerelmem, hogy nehogy megfagyjak. Mellkasának dőltem és úgy néztem, ahogy a hópelyhek egyesével szállnak, táncot járnak, majd kecsesen földet érnek.
Édes suttogás csapta meg a fülembe.
- Boldog Karácsonyt - súgta életem szerelme a fülembe.
- Boldog Karácsonyt.- Mosolyom még nagyobb lett. Még jobban mellkasához bújtam és csak öleltem. Ő is szorosan tartott. Boldog Karácsony, ez az!

Rossz hír.

Sziasztok , ahogy a címből is látjátok nem épp jó hírt hoztam .Sajnos Dec. 22-ig NEM biztos , hogy tudok fejezeteket hozni . Sajnos eléggé ramatyul ( nagyon brutálisan szarul)állok az iskolában . És anyám megkért , hogy ha nem szeretném , hogy eltiltson akkor vegyek vissza és ebben a pár hétben a félévig próbáljak javítani. És nem szeretném ha eltiltanálak , meg gondolom ti se. Ezért most karácsonyig nem biztos , hogy lesz friss.
A többi hírrel meg jövök. Pusz és sajnálom Bonnie. :'""""""((((((((

8.Szeretlek, téged !

Sziasztok ! Meghoztam a frisset, de viszont jövőhéten csak hétvégén lesz, tanulom kell. Jó olvasását ! :D
Pusz

Edwardszemszöge .


-Szeretlek. Sajnálom- suttogta, amint rám nézett,majd elfutott. A szívem majd' megfájdult és csak ekkor hatolt belém a tudat, hogy én mit csinálok egyáltalán. Miért akarok elvenni egy olyan nőt/vámpírt, akit nem is szeretek. És hagynám, hogy aki szeret teljes szívéből, pont úgy, ahogy én is Őt, elhagyjon? Pedig nekem nincs szívem, de mikor Bellamegjelent minden megváltozott. Úgy éreztem, mintha újra ember lennék és nem egy halott lelkű, szívű vámpír.
Az ajtó hangos csattanással jelezte, hogy Bella elhagyta a lakást.
- Edward ?!- szólalt hozzám a pap újra. Felé fordultam és rá néztem, majd Tanyára, aki kezdett ideges lenni. Féltem, hogy ki fog törni, ha megszólalok, de nem érdekel. - Elfogadja Tanyát feleségül?- jött az újabb kérdés, a hátam mögött pedig egy kisebb családi tömeg már susmogott.
- Nem - vágtam rá, ahogy sikerült kinyögnöm ezt az egy szót. Tanyára néztem, akinek a szemében már a düh fortyogott.
- Nem ?!- sikított fel.
- Sajnálom, Tanya. Nem vehetlek el, ha nem szeretlek. Egyszerűen te se és én se lennék boldog. Sajnálom - hadartam, majd gyorsan hátat fordítottam neki és el akartam menni, mikor megragadta a kezemet és maga felé fordított.
- Ő miatta , ugye ? Az a ri..- kiabálta.
- Ne merd Bellát így hívni!- Jelent meg ott Alice és, ha most a szemével ölni tudod volna már megtette volna. Alice teljes szívéből megszerette Bellát és, ahogy láttam az egész családom, főleg én .
- Igen miatta - néztem a szemébe, majd kirántottam a kezem az övéből. - Őt,szeretem és, ha egyszer elveszek valakit, az Ő lesz - mondtam, majd kirohantam emberi tempóban a házból és csak Bella illatát, szívverését követtem, amit bárkié közül felismerek.
Az erdőbe vetettem magam az illata után. Csodálkoztam, mikor a kedvenc kisrétemre értem és láttam, ahogy Bella sírva rogy a földre. Két tenyere közé temeti a fejét és zokog. Fájt, hogy így látom, nagyon fájt.
- Nem megy- suttogta maga elé hüppögve. Kiléptem az erdő sűrű fái közül. -El mentem, hogy elfelejtsem őt, de nem tudom. Szeretem és nem tudok nélküle élni - emelte fel a fejét és felnézett az égre. - Szeretem! - Hangosabban mondta egy kicsit, majd újra két tenyere közé ejtette a fejét és zokogotttovább. Közelebb léptem hozzá , mégteljesen oda nem értem mögé. Leguggoltam mögé és, bár haboztam egy ideig, jó sok ideig. Vállára akartam tenni a kezem, de hátra húztam. Ezt vagy háromszor eljátszottam, mire rá nem vettem magam teljesen, hogy ne legyek olyan béna. Szeretem őt, akkor tegyek valamit azért, ha már magamra uszítottam egy vámpírt, aki nem épp lesz kedves velem ezek után. Retteghetek most már Tanyától, de nem érdekel.

Lassan, hogy meg ne ijedjen, tettem a kezem a vállára, de így se voltam elég finom . Bella azonnal felemelte a fejét és habár látszott rajta, hogy ijedtében ugrott egyet, csak ült és gyorsabban vette a levegőt. Szakadozva emelkedett és süllyedt a mellkasa, aztán szipogva fordult volna hátra, de nem mert így inkább csak ült és félt.
Közelebb hajoltam hozzá, még a szám nem súrolta a fülét.
- Szeretlek Bella - suttogtam a fülébe .
- Edward - fordult velem szembe, ahogy a mondatomat elmondtam és felfogta. Elég gyorsan. Meglepve nézett két barna szemével az enyémbe. A levegője is bent rekedt egy percre, majd újra gyorsan vette a levegőt.
- Szeretlek Bella, csak téged. Hülye voltam, mikor Tanyát akartam elvenni.- Nem engedtem, hogy szóhoz jusson, pedig mondani szeretett volna valamit.
- Szeretlek - de nem tette, inkább megcsókolt. Két kezét a nyakam köré tekerte és így húzott közelebb magához. Olyan csók volt ez, amit még eddigi életem során soha, de soha nem éreztem. Mély érzéki, vágytól teli csók volt. Szerelemmel és vággyal teli. Dereka köré fontam a kezem és közelebb húztam magamhoz. Elvesztettem az egyensúlyom, így mind a ketten elestünk, de a csókunkat nem törtük meg. Éreztem, ahogy Bella elmosolyodik, amitől én is belemosolyogtam a csókunkba .
Úgy éreztem, most leszek teljesen egész, hogy Bella velem lesz. Szeretem őt úgy, mint még soha senkit. Szeretem teljes szívemből. És képes lettem volna hülyeséget tenni. Azért, mert ő ember én meg vámpír.
Mikor eszembe jutott mi vagyok, elszakadtam tőle és mellé gördültem a fűre.
Vámpír vagyok, ő meg ember és nem tud rólam semmit. Mi lesz, ha elmondom neki? Akkor elveszítem, de nem akarom. El kell mondanom neki, de nem most fogom. Mosolyt erőltettem az arcomra, amint felém hajolt és egy újabb csókot nyomot a számra. A mosolyom teljesen tiszta volt, mikor elváltunk egymástól.
- Tiszta bolond vagy- mondta, majd felült, két lábát felemelte és két kezét összekulcsolta előtte.
- Mert?- kérdeztem és mellé ültem. Derekát átölelve húztam közel magamhoz. Fejét a vállamnak döntötte .
- Mert itt vagy velem és pedig most lett volna az esküvőd. Eljöttél, hogy velem legyél, mikor az a lány, akit az oltárhoz kísértél sokkal, de sokkal szebb nálam. De te még is egy rút kis kacskát választottál. Miért ?- ahogy befejezte ezt a nagyon borzalmas mondatát, elnevettem magam. - Min nevetsz?- kérdezte, mikor felém fordította a fejét. Szemöldökét az égebe emelte, barna szemébe az érthetetlenség tükrözött.
- Inkább választom a rút kis kacsát, ha azt szeretem, nem egy olyat, mint Tanya. Ő nem olyan, mint te. Azt se tudom, miért voltam vele. Hülye lettem volna, ha elveszem őt, amikor a szívemben csak egy valakinek van helye...- hajoltam közelebb hozzá, majd egy csókot nyomtam ajkaira.- Csak neked - suttogtam két csókunk között. Éreztem, hogy újra egy mosoly gördül a szájára.

- Teljesen jól meggondoltad, hogy velem akarsz lenni? Házsártos vagyok -mosolygott rám, amint elváltunk.
- Teljesen - bólogattam.
- Akkor jó. Reméltem is - mondta, majd mellkasomnak döntötte a fejét. - Mit fognak szólni a szüleid? - kérdezte pár perc múlva egy nagy sóhajjal a mondata végén.
- Úgy érzem ezt meg kéne tudnunk - álltam fel és nyújtottam neki a kezem. Felállt, de az arcán ijedség jelent meg. - Nyugi Bella, nem fognak megenni - simogattam meg az arcát.
- Nem félek!- jelentette ki határozottan. - Csak rettegek - tette hozzá mosolyogva. Mosolyognom kellet ezen, majd egy csókot nyomtam a homlokára és elindultunk vissza a házunkhoz.
Üres volt a ház, a vendégek elmentek, mire odaértünk. Bella remegett, mikor beléptünk a házba. Megszorítottam a kezét, ő csak rám emelte a tekintetét és egy halványan elmosolyodott.
- Bella...

Új blog.

Véletlen szerelem .

Ha szereted az Alkonyatos történetemet olvasd ezt is és légy rendszeres olvasom . :D

Puszi Bonnie

Karácsonyi (novella)verseny . - Indul .

Sziasztok!!
 Karácsonyi ( novella) versenyt indítok . Amit teljesen egyedül zsűriznék max. egy- két barátnőm elolvasná de én választanám ki ki nyert. Mindenki Novellája , felkerülnek egy külön BLOGRA ahova a véleményeket is megkapnátok . Szóval jelentkezettek és akkor a külön oldal is meg lesz .

Akkor a verseny szabálya:
Elsőként is jelentkezz persze , ha van kedved.
Másodszor pedig a verseny lényege egy novella olyan amilyet te szeretnél , nem adok meg se címet se semmit , saját magad kreativitásodra vagyok kíváncsi csak egy kritérium van , hogy szóljon a KARÁCSONYRÓL . Legyen benne ! Na meg minden versenyző kap egy képet is amiben persze ott lesz a karácsony. Nem kell ,hogy teljesen a képről szóljon a novella de azért örülnék neki. Ez a kép összeszerkesztett kép lesz , amit azonnal elküldök majd a jelentkezőknek . Ha netán nem rögtön kapnátok meg a képet ne ijedjetek meg az azért van mert még nem sikerült ide ülnöm vagy épp nem láttam , hogy jelentkeztél. De küldeni fogom.
A novella mérete legalább 1- 11 oldal között legyen , de 1-nél ne kevesebb ha kérhetem , de ha netán nem megy akkor se baj akkor küld el ha olyan kicsi is én szívesen várom . Vissza térve egy kicsit a képhez kérek mindenki az elküldött novellához csatolja hozzá a képet is . Ja és kérek mindenkit aki jelentkezek , hogy a blogjára tegye ki a képet amit ide legalulra fogok kitenni , hogy ő részt vesz a versenyemen . Legalább 6 -7 db versenyzőtől indul a verseny , ha kevesebb lesz , akkor már elgondolkodok azon , hogy egyáltalán érdemes lesz-e elkezdeni .

Jelentkezés :
2011. December . 3- (szombat ) - 2011. December. 20( kedd)  ÉJFÉLIG ! ;)
Erre az e-mail címre , vagy itt komiba : melii-@windowslive.com
Tárgy : Karácsonyi verseny . Tartalom: 
Név:  ( rendes)
Blogos vagy írói neved:
Email cím:
Blog cím: ( hogy bele tudja olvasni az irodásba (: )
(Facebook link )

Leadás:
Ahogy elkészültél a novellával már küldheted is . Azért kérek mindenki , hogy ha tudja December . 22-23- ig küldje el !

Eredmények :
Ha mindenikek sikerült leadni a 22-23- ig akkor én azon leszek , hogy még karácsonyra kihirdessem a nyeretéseket .
Vagyis . December . 23-24-25-26 .-ka között lenne .
Mivel ahogy ismerem a családom , soha nem jutok be a konyhába , mert anyám és mamám folyton ott nyüzsögnek , így lenne időm át olvasni őket és még a véleményt is írni .

Díjazások :
Azokat még nem tudom szóval .. ahhoz ötleteket is várok .

És ha sokan jöttök össze , hogy könnyebb legyen minden csinálok egy Facebook csoportot és ott kérdezni is tudok . Ehhez viszont kérek mindenkit , hogy a Fb. likjét is küldje el . :D

-----> Ezt a képet kitenni kérlek titeket a blogotokra.

Várlak titeket és ne feledjétek ötleteket a díjazásokra !!!
Puszi .
Bonnie*.*