8.Szeretlek, téged !

Sziasztok ! Meghoztam a frisset, de viszont jövőhéten csak hétvégén lesz, tanulom kell. Jó olvasását ! :D
Pusz

Edwardszemszöge .


-Szeretlek. Sajnálom- suttogta, amint rám nézett,majd elfutott. A szívem majd' megfájdult és csak ekkor hatolt belém a tudat, hogy én mit csinálok egyáltalán. Miért akarok elvenni egy olyan nőt/vámpírt, akit nem is szeretek. És hagynám, hogy aki szeret teljes szívéből, pont úgy, ahogy én is Őt, elhagyjon? Pedig nekem nincs szívem, de mikor Bellamegjelent minden megváltozott. Úgy éreztem, mintha újra ember lennék és nem egy halott lelkű, szívű vámpír.
Az ajtó hangos csattanással jelezte, hogy Bella elhagyta a lakást.
- Edward ?!- szólalt hozzám a pap újra. Felé fordultam és rá néztem, majd Tanyára, aki kezdett ideges lenni. Féltem, hogy ki fog törni, ha megszólalok, de nem érdekel. - Elfogadja Tanyát feleségül?- jött az újabb kérdés, a hátam mögött pedig egy kisebb családi tömeg már susmogott.
- Nem - vágtam rá, ahogy sikerült kinyögnöm ezt az egy szót. Tanyára néztem, akinek a szemében már a düh fortyogott.
- Nem ?!- sikított fel.
- Sajnálom, Tanya. Nem vehetlek el, ha nem szeretlek. Egyszerűen te se és én se lennék boldog. Sajnálom - hadartam, majd gyorsan hátat fordítottam neki és el akartam menni, mikor megragadta a kezemet és maga felé fordított.
- Ő miatta , ugye ? Az a ri..- kiabálta.
- Ne merd Bellát így hívni!- Jelent meg ott Alice és, ha most a szemével ölni tudod volna már megtette volna. Alice teljes szívéből megszerette Bellát és, ahogy láttam az egész családom, főleg én .
- Igen miatta - néztem a szemébe, majd kirántottam a kezem az övéből. - Őt,szeretem és, ha egyszer elveszek valakit, az Ő lesz - mondtam, majd kirohantam emberi tempóban a házból és csak Bella illatát, szívverését követtem, amit bárkié közül felismerek.
Az erdőbe vetettem magam az illata után. Csodálkoztam, mikor a kedvenc kisrétemre értem és láttam, ahogy Bella sírva rogy a földre. Két tenyere közé temeti a fejét és zokog. Fájt, hogy így látom, nagyon fájt.
- Nem megy- suttogta maga elé hüppögve. Kiléptem az erdő sűrű fái közül. -El mentem, hogy elfelejtsem őt, de nem tudom. Szeretem és nem tudok nélküle élni - emelte fel a fejét és felnézett az égre. - Szeretem! - Hangosabban mondta egy kicsit, majd újra két tenyere közé ejtette a fejét és zokogotttovább. Közelebb léptem hozzá , mégteljesen oda nem értem mögé. Leguggoltam mögé és, bár haboztam egy ideig, jó sok ideig. Vállára akartam tenni a kezem, de hátra húztam. Ezt vagy háromszor eljátszottam, mire rá nem vettem magam teljesen, hogy ne legyek olyan béna. Szeretem őt, akkor tegyek valamit azért, ha már magamra uszítottam egy vámpírt, aki nem épp lesz kedves velem ezek után. Retteghetek most már Tanyától, de nem érdekel.

Lassan, hogy meg ne ijedjen, tettem a kezem a vállára, de így se voltam elég finom . Bella azonnal felemelte a fejét és habár látszott rajta, hogy ijedtében ugrott egyet, csak ült és gyorsabban vette a levegőt. Szakadozva emelkedett és süllyedt a mellkasa, aztán szipogva fordult volna hátra, de nem mert így inkább csak ült és félt.
Közelebb hajoltam hozzá, még a szám nem súrolta a fülét.
- Szeretlek Bella - suttogtam a fülébe .
- Edward - fordult velem szembe, ahogy a mondatomat elmondtam és felfogta. Elég gyorsan. Meglepve nézett két barna szemével az enyémbe. A levegője is bent rekedt egy percre, majd újra gyorsan vette a levegőt.
- Szeretlek Bella, csak téged. Hülye voltam, mikor Tanyát akartam elvenni.- Nem engedtem, hogy szóhoz jusson, pedig mondani szeretett volna valamit.
- Szeretlek - de nem tette, inkább megcsókolt. Két kezét a nyakam köré tekerte és így húzott közelebb magához. Olyan csók volt ez, amit még eddigi életem során soha, de soha nem éreztem. Mély érzéki, vágytól teli csók volt. Szerelemmel és vággyal teli. Dereka köré fontam a kezem és közelebb húztam magamhoz. Elvesztettem az egyensúlyom, így mind a ketten elestünk, de a csókunkat nem törtük meg. Éreztem, ahogy Bella elmosolyodik, amitől én is belemosolyogtam a csókunkba .
Úgy éreztem, most leszek teljesen egész, hogy Bella velem lesz. Szeretem őt úgy, mint még soha senkit. Szeretem teljes szívemből. És képes lettem volna hülyeséget tenni. Azért, mert ő ember én meg vámpír.
Mikor eszembe jutott mi vagyok, elszakadtam tőle és mellé gördültem a fűre.
Vámpír vagyok, ő meg ember és nem tud rólam semmit. Mi lesz, ha elmondom neki? Akkor elveszítem, de nem akarom. El kell mondanom neki, de nem most fogom. Mosolyt erőltettem az arcomra, amint felém hajolt és egy újabb csókot nyomot a számra. A mosolyom teljesen tiszta volt, mikor elváltunk egymástól.
- Tiszta bolond vagy- mondta, majd felült, két lábát felemelte és két kezét összekulcsolta előtte.
- Mert?- kérdeztem és mellé ültem. Derekát átölelve húztam közel magamhoz. Fejét a vállamnak döntötte .
- Mert itt vagy velem és pedig most lett volna az esküvőd. Eljöttél, hogy velem legyél, mikor az a lány, akit az oltárhoz kísértél sokkal, de sokkal szebb nálam. De te még is egy rút kis kacskát választottál. Miért ?- ahogy befejezte ezt a nagyon borzalmas mondatát, elnevettem magam. - Min nevetsz?- kérdezte, mikor felém fordította a fejét. Szemöldökét az égebe emelte, barna szemébe az érthetetlenség tükrözött.
- Inkább választom a rút kis kacsát, ha azt szeretem, nem egy olyat, mint Tanya. Ő nem olyan, mint te. Azt se tudom, miért voltam vele. Hülye lettem volna, ha elveszem őt, amikor a szívemben csak egy valakinek van helye...- hajoltam közelebb hozzá, majd egy csókot nyomtam ajkaira.- Csak neked - suttogtam két csókunk között. Éreztem, hogy újra egy mosoly gördül a szájára.

- Teljesen jól meggondoltad, hogy velem akarsz lenni? Házsártos vagyok -mosolygott rám, amint elváltunk.
- Teljesen - bólogattam.
- Akkor jó. Reméltem is - mondta, majd mellkasomnak döntötte a fejét. - Mit fognak szólni a szüleid? - kérdezte pár perc múlva egy nagy sóhajjal a mondata végén.
- Úgy érzem ezt meg kéne tudnunk - álltam fel és nyújtottam neki a kezem. Felállt, de az arcán ijedség jelent meg. - Nyugi Bella, nem fognak megenni - simogattam meg az arcát.
- Nem félek!- jelentette ki határozottan. - Csak rettegek - tette hozzá mosolyogva. Mosolyognom kellet ezen, majd egy csókot nyomtam a homlokára és elindultunk vissza a házunkhoz.
Üres volt a ház, a vendégek elmentek, mire odaértünk. Bella remegett, mikor beléptünk a házba. Megszorítottam a kezét, ő csak rám emelte a tekintetét és egy halványan elmosolyodott.
- Bella...