Sziasztok.
Átolvastam, s egyenlőre sehol semmi a fejembe ehhez a történethez, ezért gondoltam, addig hozok egy másikat, nem tudom milyen hosszú lesz, de hát ez majd kiderül nem ,de ? Remélem tetszeni fog, pipát s komit megköszönném, ha tennétek, a fejezet végére. Jó olvasást. Hannah C.Ördögi kör, véres szerelem
Bevezető.
Bella
A nap mindennap lenyugszik, s fel kell. A napok gyorsan telnek, még az évszakok csak úgy elsuhannak a szemem előtt. Vámpír életem leghosszabb szakasza volt ez.Hogy miről is beszélek, akkor jobb ha az elején kezdem, az egészet.
Bella Cullen vagyok, könnyen és egyszerűen a Cullen család egyik nagyobb feje. Ám, az én életem se könnyebb mint az embereké. Vámpír vagyok. De nem egészen egyszerű vámpír. Sok erő van a birtokomba.
100 éve vámpír, aki csak egy 17 éves közép iskolás lányként éli az élete egyik részét.
Erősen húztam végig a tollamat, a papíron, nem ezek a sorok nem értelmesek. - gondoltam, végig amit írtam, s rá jöttem, hogy tényleg értelmetlen mondatott írtam le.
Nem bírom. Képtelen vagyok papírra vinni az életemet, miért akarok az életem után, nyomokat hagyni. Senki nem olvasná, még meg se találnák.- ráztam meg a fejem, s gyűrtem össze a papírt, majd egyenes a kukába hajítottam. Ekkor cipő kopogásra kaptam fel a fejem, a magassarkak hangos kopogás ütemesen ütközött a padlóhoz, s egyre közeledett az ajtómhoz. Talpra szökkentem, megigazítottam magamon a ruhát, s vártam, hogy a nagy fehér ajtó, nyikorogva kicsapódjon s az a valaki aki épp serényen igyekezik felém, velem szemben álljon, ami pár perccel később meg is történt. Jane fancsali képpel lépet elém, most is pont annyira volt gőgös mint eddig, bármikor, kezembe nyomot egy borítékot, se szó, se beszéld nélkül fordított nekem háttat és távozót.- Kösz.- dörmögtem, ahogy az ajtó becsapódott. Újra vissza huppantam a seggemre, s pár perc nézegetés után, feltéptem a borítékot, amit Aro pecsétje ékesített. Hátamat, a hideg ablaknak döntöttem, s olvasni kezdtem ami a levélben állt.
100 éve vámpír, aki csak egy 17 éves közép iskolás lányként éli az élete egyik részét.
Erősen húztam végig a tollamat, a papíron, nem ezek a sorok nem értelmesek. - gondoltam, végig amit írtam, s rá jöttem, hogy tényleg értelmetlen mondatott írtam le.
Nem bírom. Képtelen vagyok papírra vinni az életemet, miért akarok az életem után, nyomokat hagyni. Senki nem olvasná, még meg se találnák.- ráztam meg a fejem, s gyűrtem össze a papírt, majd egyenes a kukába hajítottam. Ekkor cipő kopogásra kaptam fel a fejem, a magassarkak hangos kopogás ütemesen ütközött a padlóhoz, s egyre közeledett az ajtómhoz. Talpra szökkentem, megigazítottam magamon a ruhát, s vártam, hogy a nagy fehér ajtó, nyikorogva kicsapódjon s az a valaki aki épp serényen igyekezik felém, velem szemben álljon, ami pár perccel később meg is történt. Jane fancsali képpel lépet elém, most is pont annyira volt gőgös mint eddig, bármikor, kezembe nyomot egy borítékot, se szó, se beszéld nélkül fordított nekem háttat és távozót.- Kösz.- dörmögtem, ahogy az ajtó becsapódott. Újra vissza huppantam a seggemre, s pár perc nézegetés után, feltéptem a borítékot, amit Aro pecsétje ékesített. Hátamat, a hideg ablaknak döntöttem, s olvasni kezdtem ami a levélben állt.
Isabella .
Több mint ötven éve vagy a csapatomban, s ezzel a nappal lejárt a nekem tett munkád. Szabadá engedlek. De tud, ha meglátom, hogy kárt akarsz tenni, nekem vagy az országomnak, s olyan helyen kötözködsz ahol nem kéne. Megöllek.
Ne feled, erősebb, öregebb, bölcsebb vagyok mint te.
Távozz a palotámból.
Aro.
A sorokat gyorsan átfutottam, még vagy ötvenszer, mire feltudtam fogni, hogy szabad vagyok. Újra élhetem az életemet. Kezemben a levél azon kicsúszott, s mint egy örült rohantam az ajtó felé, feltéptem magam előtt, s utat sem kellet törnöm magamnak, az emberek szét széledtek előttem, amint meglátták hogy rohanok. Lehet, hogy Aro, erős, öreg, bölcs, de én vagyok az akitől a katonái félnek. Kicsaptam magam előtt a palota nagy és vaskos ajtóját. S azonnal a sötét erőbe vetettem magamat. Mindent hátra hagyva magam mögött, ahogy ezt már 50 évvel ezelőtt megtettem, csak most egy helyes út felé rohantam. Az apám, s a családja felé. Forks felé.
Ne feled, erősebb, öregebb, bölcsebb vagyok mint te.
Távozz a palotámból.
Aro.
A sorokat gyorsan átfutottam, még vagy ötvenszer, mire feltudtam fogni, hogy szabad vagyok. Újra élhetem az életemet. Kezemben a levél azon kicsúszott, s mint egy örült rohantam az ajtó felé, feltéptem magam előtt, s utat sem kellet törnöm magamnak, az emberek szét széledtek előttem, amint meglátták hogy rohanok. Lehet, hogy Aro, erős, öreg, bölcs, de én vagyok az akitől a katonái félnek. Kicsaptam magam előtt a palota nagy és vaskos ajtóját. S azonnal a sötét erőbe vetettem magamat. Mindent hátra hagyva magam mögött, ahogy ezt már 50 évvel ezelőtt megtettem, csak most egy helyes út felé rohantam. Az apám, s a családja felé. Forks felé.
Szia! Kéreted, hogy komizzak, és most megteszem ide is és a fentebb lévő fejezethez is.
VálaszTörlésNagyon érdekesnek tűnik. Az elején még nem értettem, hogy Jane mit keres ott, de a levélből leesett! :)
Nagyon tetszik, olvasom most tovább! :):)
Domi