Sziasztok. Gondoltam, megírom ezt a csepp novellát, ami egész nap a fejembe motoszkált, és sehogy se tudtam, leírni a suliba, mert nem volt időm. Most itt van. És remélem azért tetszik. Ilyet még nem igazán írtam, szóval pár kominak is örülnék.
Hogy tisztázzam, most, Lady Liliana, az a személy, aki a könyvet olvassa, még Lady Margarett, a könyvben lévő személy.
Puszi.
Hannah C. XoXo.
Lady Liliana
1901. március 20.
Hogy tisztázzam, most, Lady Liliana, az a személy, aki a könyvet olvassa, még Lady Margarett, a könyvben lévő személy.
Puszi.
Hannah C. XoXo.
Lady Liliana
1901. március 20.
Szobám parkettája úgy recsegett, mintha faágakat tördeltek volna, a hideg futott végig a hátamon. Az ablakon túl hideg, rémisztő vihar topból, a villámok úgy cikáztak, mint apró bogár a földön, az ég úgy háborgott, mintha egy kisgyerek köhögne, fájdalmasan hasított le, és ijedséget hozott a földre. Kis ablakon kopár kerete, harcot vívót, az esővel. Egyedül ültem, sötét szobám mélyébe, egyedül a nagy kályhám világított, ahonnan meleg levegő szállott végig a szobába, egy kis könyv hevert az ölembe. Lady Margarett történetéről szólt. Fiatal asszony vagyok, így a szerelem, csak úgy lobbant a testembe, mikor olvastam, azt a szerelmet, amit Lady Margarett és Josuha Handen érzet, egymás iránt.
Ne küzdj a vágy után...
Lady Margarett.
1854. május. 14.
- Kezem lágyan csúszik arcára, bőre pezsegni kezd, csókom lakatként huny ajkára.- Mormogta, Joshua, amint kezét Lady Margarett arcára, csúszott, s szájával lecsapott a nő lágy telet ajkaira. A nővadul kapálni kezdet, kiakart törni a férfi édes ajkai fogságából. Amint a vasmarkok lehullattak róla, hátrált egyet, még zihálva és felháborodva emelte fel zafírkék szemét, az előtte álló férfira.
- Mit képzelsz?!- Háborodott fel, a kecses alakú Lady Margarett. - Csalfa ember nem létezhet.- Lépet közelebb a férfihoz aki előbb lágy csókkal illette ajkát.- Mit hozol fel mentségedre?- Széles csípőjére helyezte a kezét, a nő, még habos babos ruhája, csak fodrosan simult alakjára. A férfi vággyal izzott szemmel nézet végig a nőn, akinek már csak a létezése is vágyat gyújt benne, de még ha előtte áll, úgy érzi, vadállatát válik.
- A lábam remeg, mikor a közelembe van, a szívem vadul kalimpál a mellkasomba, mikor a keze az enyémre simul, még a lábam elemelkedik a talajtól. S mintha a levegőben lebegnék. Vonzódom magához, Lady Margarett, ön az én életem.- A férfi áthágta azt a két lépést ami a nő és ő közötte volt. A testük közel egymáshoz, a mellkasuk összesimult, még a férfi lágyan és óvatosan a nő derekára helyezte a kezét, s közelebb húzta magához. Hosszú ideig bent tartotta a levegőt, majd lassan a nő bársonyos arcára fújta, még az megakadt levegővétellel állt, s tűrte a férfi édes csókjait. Amit lélegzeteivel, adott.
- Hazug szavak engem nem érdekelnek, uram.- Tette a férfi erős mellkasára lágy kicsinyke kezét, a nő, még próbálta erősen eltolni magától.
- Nem, hazug szavak ezek, Margarett, az szívem súgta a szavak. Igazak, mint ahogy én is.- Újra közel lépet a nőhöz, s még közelebb vonta magához.- Önre van szükségem, önre, akinek a mosolya szépen, édesen süt, arca, oly bársonyos mint a hajnali réten lévő puha fű, szeme oly zafírkékek izzik, mint egy ékes gyémánt gyűri, fénye. De ezek csak külső tényezők, Lady Margarett.- Hajolt közelebb a nőhöz, s súgta tovább búgó hangon.-Ön, olyan mint egy védelmező anya Oroszlány, kedves, s mindenkit úgy szeret mintha a családtagjai lenne, nála édesebb és ember szeretőbb embert nem láttam. Szükségem van önre, hogy én is olyan lehessek mint ön.- búgta tovább, miközben ajka már súrolta a nő telt ajkait.- Ne, küzdjön a vágy után, hagyja hogy lecsapjon önre...- Súgta, s majd újra lecsapott a nő ajkaira, vad csóktáncba jártak ajkaik. A nő óvatosan Josuha nyakára tekerte két kezét, s bele túrt a férfi éj fekete hajába. A férfi szeme vadul s barnán izzót, amint a nő ajkától elvált.
Az ajtó recsegve adta meg magát.
- Lady Margarett, a hintő elő állt.- Lépet a szobába, a szoba lány, Susanne, a két személy szorosan egymáshoz húzódott.
- Susanne...
- Igen, asszonyom?
- Mondja le az utazást.- Ejtette ki lassan, a szavakat.
- Még is mi féle, ok miatt, asszonyom?- Kérdőre vonta az asszonyát, a szobalány.
- Betegség miatt.- Válaszolta Lady Margarett, miközben pici homlokát, a férfiéhez nyomta, az orruk helye kardtáncot járt egymással, miközben érezte, ahogy a férfi vad hűs lélegzete ott cikázott az ajkai szélén.
- Betegség? - A nő hangja csodálkozva hasított a csöndbe.
- Igen, a szerelem megbetegített....
1854. május. 14.
- Kezem lágyan csúszik arcára, bőre pezsegni kezd, csókom lakatként huny ajkára.- Mormogta, Joshua, amint kezét Lady Margarett arcára, csúszott, s szájával lecsapott a nő lágy telet ajkaira. A nővadul kapálni kezdet, kiakart törni a férfi édes ajkai fogságából. Amint a vasmarkok lehullattak róla, hátrált egyet, még zihálva és felháborodva emelte fel zafírkék szemét, az előtte álló férfira.
- Mit képzelsz?!- Háborodott fel, a kecses alakú Lady Margarett. - Csalfa ember nem létezhet.- Lépet közelebb a férfihoz aki előbb lágy csókkal illette ajkát.- Mit hozol fel mentségedre?- Széles csípőjére helyezte a kezét, a nő, még habos babos ruhája, csak fodrosan simult alakjára. A férfi vággyal izzott szemmel nézet végig a nőn, akinek már csak a létezése is vágyat gyújt benne, de még ha előtte áll, úgy érzi, vadállatát válik.
- A lábam remeg, mikor a közelembe van, a szívem vadul kalimpál a mellkasomba, mikor a keze az enyémre simul, még a lábam elemelkedik a talajtól. S mintha a levegőben lebegnék. Vonzódom magához, Lady Margarett, ön az én életem.- A férfi áthágta azt a két lépést ami a nő és ő közötte volt. A testük közel egymáshoz, a mellkasuk összesimult, még a férfi lágyan és óvatosan a nő derekára helyezte a kezét, s közelebb húzta magához. Hosszú ideig bent tartotta a levegőt, majd lassan a nő bársonyos arcára fújta, még az megakadt levegővétellel állt, s tűrte a férfi édes csókjait. Amit lélegzeteivel, adott.
- Hazug szavak engem nem érdekelnek, uram.- Tette a férfi erős mellkasára lágy kicsinyke kezét, a nő, még próbálta erősen eltolni magától.
- Nem, hazug szavak ezek, Margarett, az szívem súgta a szavak. Igazak, mint ahogy én is.- Újra közel lépet a nőhöz, s még közelebb vonta magához.- Önre van szükségem, önre, akinek a mosolya szépen, édesen süt, arca, oly bársonyos mint a hajnali réten lévő puha fű, szeme oly zafírkékek izzik, mint egy ékes gyémánt gyűri, fénye. De ezek csak külső tényezők, Lady Margarett.- Hajolt közelebb a nőhöz, s súgta tovább búgó hangon.-Ön, olyan mint egy védelmező anya Oroszlány, kedves, s mindenkit úgy szeret mintha a családtagjai lenne, nála édesebb és ember szeretőbb embert nem láttam. Szükségem van önre, hogy én is olyan lehessek mint ön.- búgta tovább, miközben ajka már súrolta a nő telt ajkait.- Ne, küzdjön a vágy után, hagyja hogy lecsapjon önre...- Súgta, s majd újra lecsapott a nő ajkaira, vad csóktáncba jártak ajkaik. A nő óvatosan Josuha nyakára tekerte két kezét, s bele túrt a férfi éj fekete hajába. A férfi szeme vadul s barnán izzót, amint a nő ajkától elvált.
Az ajtó recsegve adta meg magát.
- Lady Margarett, a hintő elő állt.- Lépet a szobába, a szoba lány, Susanne, a két személy szorosan egymáshoz húzódott.
- Susanne...
- Igen, asszonyom?
- Mondja le az utazást.- Ejtette ki lassan, a szavakat.
- Még is mi féle, ok miatt, asszonyom?- Kérdőre vonta az asszonyát, a szobalány.
- Betegség miatt.- Válaszolta Lady Margarett, miközben pici homlokát, a férfiéhez nyomta, az orruk helye kardtáncot járt egymással, miközben érezte, ahogy a férfi vad hűs lélegzete ott cikázott az ajkai szélén.
- Betegség? - A nő hangja csodálkozva hasított a csöndbe.
- Igen, a szerelem megbetegített....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése